Szép gyerekkori karácsonyokon, szentestén mindig kocsonya volt nálunk az ünnepi vacsora. Sokan talán furcsálják ezt, de nálunk ez volt a szokás, nem is volt kedvünk mást enni. Karácsonykor vártuk a karácsonyfát a jól ismert régi díszekkel, az angyalka csengőjét, a gyertyák lángját, a fenyőillatot, a "Mennyből az angyalt", amit közösen énekeltünk, az ajándékokat, de ugyanilyen egyértelműséggel vártuk a kocsonyát is vacsorára. Anyukámnak sokat kellett sütnie ünnepekre, mert sokszor 30-35 fős vendégsereg, rokonok, barátok érkeztek hozzánk 25-én Éva, majd 1-2 nap múlva János napot köszönteni. Így a sütikre kellett koncentrálnia, ezért volt pont megfelelő a kocsonya- meg persze a töltött káposzta főzés, hiszen azokkal viszonylag nem volt sok gond. Szerettük nagyon (főleg a levét, ahogy az egy gyerekhez illik), és azóta is ugyanúgy ragaszkodunk hozzá. Karácsonykor el nem maradhat az asztalról a kocsonya. És már nem csak a levét esszük meg szívesen. :)